Close Menu
    Ungheria

    Oggi è la Giornata mondiale degli animali onorevoli. Ho anche un cane salvato. Pensavo che ci sarebbe stato un post politicamente senza cani: vuoi condividere le tue storie e ispirare gli altri a non acquistare, ma adottare dal rifugio? ♥


    Oggi è la Giornata mondiale degli animali onorevoli. Ho anche un cane salvato. Pensavo che ci sarebbe stato un post politicamente senza cani: vuoi condividere le tue storie e ispirare gli altri a non acquistare, ma adottare dal rifugio? ♥

    https://i.redd.it/1dp4lxkw6gjf1.jpeg

    di fussForrestfuss

    Share.
    View 10 Comments

    10 commenti

    1. fussForrestfuss on

      Én az interneten láttam meg a kiskutyám. Először ideiglenes gazdinak jelentkeztem a menhelynél, hogy ne egy kennelben legyen amíg gazdisodik, de 4 nap után úgy éreztük nem tudjuk elengedni a kis bundást és azóta is az életünk része ♥

    2. Gokwds3 on

      13 éve adoptáltam egy (akkor kicsi kutyát) menhelyről, januárban halt meg. Próbáltam újra, el is mentem a menhelyre, de valahogy nem sikerült. Szerintem már sosem sikerül. Adoptáljatok helyettem is.

    4. Little_Goose_2330 on

      Én nem menhelyről hoztam, hanem egy kóbor kutyát fogadtam be. Itt bolyongott szegény.
      Megfogtuk, adtunk neki enni és másnap elvittük állatorvoshoz, de nem volt benne chip. Azt mondta, hogy legyen nálunk egy pár hétig és ha nem jelentkezik érte senki akkor beoltja és tesz bele chip-et.
      Néztük a helyi Fb csoportokat, ki is raktuk hogy találtunk egy ilyen kis ebet, de semmi.
      Egy hét után már azért imádkoztam, hogy ne keressék. 🙂 Ennek már 5 éve.

    9. cheesepierice on

      2015-ben fogadtam örökbe a Pomázi menhelyről az akkor kb 2 éves kutyámat. Azóta bejárta velem a világot és most Los Angelesben élünk. Sok ismerősöm szerint egy csodakutya mert olyan jó a természete. Egy pomázi kóborból Los Angelesi segítőkutya lett.

    10. Beautiful-Actuary442 on

      Mindig is azt gondoltam, hogy menhelyrol befogadni az etikus, jó módja a kutyavállalásnak. Óriási dolog volt az életemben mikor a kutyusunkat magunkhoz vettük.

      Viszont borzalmasan felelőtlen és átgondolatlan döntés volt. Ezt 20-on pár évesen, egyedülálló fiatal srácként kellett volna megtennem, amikor tele voltam szabadidővel, és energiával, nem pedig 40hez közeledve, 2 apró kisgyerek mellé. Rettenetesen is elsülhetett volna, hogy magunkhoz vettünk egy vadidegen kutyát akit pár hónappal korábban találtak az utcán, bármi info vagy háttér nélkül.

      De végül jól sült el. Ráadásul a gyerekekkel szuperul kijönnek. Nagyon megdolgoztunk vele a párommal, rengeteg időnk, energiánk és pénzünk ment el rá. Egy ponton úgy éreztem nem bírom tovább, és visszavittük. Napokig zokogtam. Szerencsére át tudtuk beszélni a menhellyel, hogy miben változtassunk, azóta is boldog része a családunknak a kutyus. Rengeteg örömöt okozunk egymásnak, és az, hogy mennyit kellett egymással dolgoznunk csak méginkabb családtaggá tette. De azóta is szégyellem, hogy mennyire átgondolatlanul és felelőtlenül vágtunk ebbe bele.

    Leave A Reply