László Krasznahorkai ha ricevuto il Premio Nobel per la letteratura
https://444.hu/2025/10/09/krasznahorkai-laszlo-kapta-az-irodalmi-nobel-dijat
di marcabru
László Krasznahorkai ha ricevuto il Premio Nobel per la letteratura
https://444.hu/2025/10/09/krasznahorkai-laszlo-kapta-az-irodalmi-nobel-dijat
di marcabru
16 commenti
Gratuláció neki.
Megérdemli. A legnagyobb élő magyar író, az biztos.
na vegre valami pozitivval is bekerul mo a vilagsajtoba
feludules ez a n+100 oroszfelszopas utan
grat
Amikor az évek alatt összegyűlt apró, látszólag jelentéktelen, de valójában sorsfordító mozzanatok, a hosszú, tompa esték és a gyertyafény mellett, félhomályban írt jegyzetek, a minden ízében küzdelmes, gyakran reménytelennek tűnő gondolatfolyamok, amelyek a nyelv és az idő, az emlékezet és az elfeledés, a csend és a zaj, a hiány és a túlcsordulás, a szavak és a hallgatások közötti szakadékot feszegették, összeérnek valahol, egyetlen, szinte felfoghatatlan pillanatra, ahol minden emberi erőfeszítés, minden írott betű, minden sóhaj és félbeszakadt mondat, minden elfeledett papírlap és minden újrakezdett próbálkozás egyszerre jelen van, és az egész világ, mintha hallgatna, megáll egy pillanatra, miközben a szél a kopott tetők között kavarog, a fák susognak, a macskák lopakodnak az utcákon, a kávé lassan kihűl az asztalon, és a múlt, a jelen és a jövő egyetlen pontban találkozik, ahol a valóságot áttöri a fikció, a hétköznapi és a groteszk összemosódik, a könyvek magukhoz térnek, hogy suttogják titkaikat, a falakon átszűrődő fényben árnyékok táncolnak, az elhagyott padokon egy-egy gondolat marad, mintha mindent előre megírt volna valaki, aki egyszerre él itt és máshol, a város összes zegzugát bejárva, a világ minden nyelvén hallhatóan, hogy a lét súlyát, az idő elfolyó ritmusát, az emberi kitartás és őrület határait egyszerre érzékelhesse, és mindezek között, a káosz és rend, a komikum és tragikum, a lassú hömpölygés és az apró, éles csattanások közepette, amikor az egész mindenség mintha egyetlen, hatalmas, összefonódó mondattá válna, egyszer csak felbukkan a színen egy teljesen átlagos, de mégis valahogy mindent túlélő és túlélni akaró, apró örömökben tobzódó, kedvtelésből éneklő apuka, aki, minden korábbi esemény, minden írott szó, minden küzdelem és remény, minden csodálatos és groteszk pillanat tudatában, egyszerűen csak szívből gratulál a baszás közben dúdoló édesapa.
Ő tényleg nem csak Magyarországon világhírű. Gratulálok, az életműve megérdemli ezt a díjat.
A legnagyobb élő írónk, akinek a munkássága ráadásul szorosan összefonódik a legnagyobb élő, és valaha élt magyar rendezőével.
Mindenkinek ajánlom, hogy olvasson Krasznahorkait, legközelebb hasonlítani olyanhoz, amit talán ismernek sokan, úgy tudnám, hogy egy búsabb, ízig vérig magyaros Kafkához hasonlítható, vagy Gogolhoz akár.
Az Ellenállás Melankóliája a személyes kedvencem tőle, de a Sátántangót is melegen tudom ajánlani.
Eddig is a könyvespolcom azon részére voltam a legbüszkébb, ahol az ő kötetei sorakoznak, ezentúl még nagyobb örömmel nézek arra a gyűjteményemre. Szívből örülök a díjnak, valóban a legnagyobbak között van KL.
Végre egy jó hír, grat
Pedig most jött ki Az áruló Piháltól. Nincs igazság a Földön!
Hatalmas boldogság. Krasznahorkai évtizedek óta a világirodalom élvonalában van. Évek óta várom ezt a hírt.
Gratulálok neki, csodásan ír, olyan mondatszerkesztése van, hogy az ember csak ámul rajta.
Nem Bayer Zsolt? Nincs igazság
Meg tudom veletek osztani az egyik leghíresebb művét (ez más a bővített kiadás):
Krasznahorkai László – Sátántangó
Öt óra séta a sárban a kocsmáig
Vége
szopatsz
Mert minden tönkre ment, minden lealjasodott, de mondhatom magának azt is, hogy mindent tönkretettek, és mindent lealjasítottak. Mert itt nem valami Isteni ítélet forog fenn, az úgy nevezett, ártatlan emberi segédlettel, éppen hogy pont fordított a dolog. Az embernek a saját ítéletéről van szó. Mégpedig a saját ítéletéről és pedig saját maga felett. Amiben persze a Jóisten rendesen benne van. Hogy azt ne mondjam közreműködik…, és amiben közreműködik…. nos, hát a legordenárébb teremtés amit maga csak el tud képzelni. Megrontották a földet…, tudja? Hiába mondok magának bármit, mert mindent megrontottak, amit megszereztek, márpedig egy aljas sunyi alattomos harcban mindent megszereztek, mindent meg is rontottak, amihez ezek hozzájutottak azt megrontották. Márpedig mindenhez hozzájutottak. Így ment ez a teljes győzelemig, a teljes diadalmas végig. Megszerezni, megrontani – megrontani, megszerezni. De mondhatom magának másképp is ha akarja. Vagy hozzáérni megrontani és úgy szerezni meg, vagy hozzáérni megszerezni és így rontani meg. Ez ment évszázadokon át, ment, ment és ment, csak ez ment. Néha suttyomban, néha durván, néha finoman, néha brutálisan ment, ment, csak ment. De mindig csak egyféleképpen, ahogy a patkány mar a lesből, mert tudja ehhez a tökéletes győzelemhez kellett az is, hogy az ellenfél, hogy mondjam magának…, tehát minden ami kiváló, nagyszerű, valahol…. nemes, érti, ne bocsátkozzon eleve semmiféle harcba, ne legyen semmiféle küzdelem, csak az egyik félnek a hirtelen eltűnése. Márpedig a kiválóaknak a nagyszerűeknek a nemeseknek az eltűnése, hogy mára ezek a lesből marással győztesek uralják a földet és nincs egy icike-picike odú sem ahová el lehetne előlük valamit dugni, mert minden az övék ami megszerezhető. Övék az is amiről azt gondoljuk, talán nem érik el, de elérik…, övék ma már az ég…, övék az összes álom…, övék a pillanat, a természet a végtelen csend.., de még a halhatatlanság is az övék. Érti? – Minden, minden örökre elveszett… s az a sok nemes kiváló és nagyszerű, csak állt ott, hogy így fejezzem ki magam, csak állt ezen a ponton és meg kellett, hogy értse és bele kellett hogy törődjön, egy se Isten, se Istenek és ezek a kiválóak, nagyszerűek, és nemesek, már rögtön az elején meg kellett, hogy értsék és bele kellet, hogy törődjenek…., persze képtelenek voltak erre… egyszerűen nem értették a dolgot. Elhinni elhitték, tudomásul venni, tudomásul vették, de nem értették… csak álltak ott értetlenül bele nem törődve. Tudja még valami… az a vihar az ész felől meg nem világosította őket, akkor viszont már egy csapásra rájöttek, hogy se Isten, se Istenek, akkor már egy csapásra fölfogták, hogy se jó se rossz, akkor már megértették, és fölfogták, ha mind ez így van, akkor talán nincsenek már ők sem. Tudja szerintem ez lehetett az a pillanat amikor azt mondhatjuk, hogy kihunytak, elhamvadtak…., kihunytak és elhamvadtak, mint a tűz amit csak úgy magára hagyott valaki a réten. Az egyik folyamatosan vesztett, a másik folyamatosan győzött, veszteség, győzelem.. veszteség győzelem… s nekem egy nap itt a szomszédban rá kellett arra jönnöm, rá is jöttem… tévedtem…., szomszéd, óriásit tévedtem, mikor arra gondoltam, hogy itt a földön valóban nem volt és nem is lehetett, semmiféle fordulat, mert higgye el én már tudom, ez a fordulat valóban bekövetkezett.
Végre egy csodálatos hír, ebben az iszapszagú mocsárban… már régóta kijárt neki. Szívből gratulálok!