Oggi è il compleanno di Béla Lugosi. Per festeggiare, ecco le mie scene preferite di Dracula del 1931.

“Lugosi Béla – aki ma lenne 143 éves, bár
egy vámpír, sőt A Vámpír esetében ez kissé
bonyolult – alighanem a legismertebb magyar a világon. De az első háromban mindenképpen benne van.

Hollywoodban most éppen életrajzi filmet
forgatnak róla, ennek apropóján jelentek meg cikkek minden Drakulák legdrakulábbikáról.
Bár a film a hírek szerint leginkább Lugosi
fiatalkorára, az USA-ba emigrálása előtti életére koncentrál, az Index róla szóló cikkében erről mindössze ennyi szerepel: “A Tanácsköztársaság
bukása után politikai okokból elbocsátották, így emigrációba kényszerült.” Pont ennyi olvasható róla a Wikipédia szócikkeiben is,

Kissé kimarad a köztudásból, hogy Lugosi
1918-1919-ben lelkes kommunista volt,
osztályharcos cikkeket írt a lapokba, a színészek szakszervezetének vezető alakjaként agitációs beszédeket tartott, szervezkedésre buzdított. Ezért
kellett 1919 augusztusában elmenekülnie az országból, de egészen haláláig aktív antifasiszta maradt, az amerikai magyarok antifasiszta bizottságának alapítója, majd elnöke lett, Károlyi Mihállyal levelezett, szervezkedett és agitált. Emiatt
lassan el is maradtak a jelentősebb szerepek, ami fokozta elhatalmasodó depresszióját és súlyosbodó morfinizmusát (első világháborússebesülése óta használt morfiumot).

Lehet, hogy ez en bloc kimarad majd az életrajzi filmből is? Azért remélem, nem. Mert Lugosi, bár leginkább vérszívókat, zombikat, őrült tudósokat alakított, valójában a vérszívó, őrült, zombi
kapitalizmus fasiszta izotópja ellen harcolt egész tudatos, nappali életében. Ami manapság sem az USA-ban, sem Magyarországon nem kívánatos.

Éjszaka van, makogó rémek és sivító lidércek rikoltoznak az árnyékok között, alszanak a kakasok, nem kukorékolnak hajnalt. Akasszunk fokhagymafűzért az ajtók-ablakok köré.”

Szósz: Konok Péter (történész)  facebook-oldala 
Már nem látom a bejegyzést, mert nekem csak az utolsó kettőt mutatja most meg. De ott van, biztosan.